Két nagy szerelmem van: a jelnyelv és az improvizációs színház. Nagy büszkeségem, hogy e kettőt ötvözve egy saját, működő jelnyelvoktatási és szemléletformáló tréning-módszertan született a kezeim között. Dolgoztam fogyatékossággal élő, menekült, gyermekotthonban élő gyerekekkel, fiatalokkal, s meggyőződésem: az improvizáció eszköztára minden területen hatékony segíti a munkám. Az oktatásban, kulturális és civil szférában jártas szakemberként jelenleg is több, egymással összeérő területen dolgozom. A Jel Alapítványt vezetem és a Grund Színház működését segítem, tréningeket tartok, tanítok és csoportokat vezetek.
Egy tér akkor valóban befogadó, ha mindenki – háttértől, speciális igénytől, idegrendszeri működéstől függetlenül – biztonságban érezheti benne magát és megélheti: "itt számít a jelenlétem".
Az alkalmazott improvizáció eszközeivel dolgozunk: olyan nonverbális gyakorlatokkal, ahol nem kell megszólalnod ahhoz, hogy részese legyél valaminek – elég figyelned, és a másikra helyezned a fókuszt. Megtapasztaljuk, hogyan lehet rövid idő alatt olyan bizalmi légkört teremteni, ahol az emberek nyitottabbá válnak, könnyebben kapcsolódnak egymáshoz, ezáltal mernek hibázni és kockázatot vállalni. Ebből születik meg a pszichológiai biztonság. A sokszínűség erőforrás, a közös játék pedig híd. Hisszük, hogy a játékélmény felnőttkorban is az egyik legerősebb személyiségalakító erő, és hogy az igazi felismerések a felszabadult játék flow-állapotában születnek.
A workshopról gyakorlati eszközöket vihetsz haza a befogadó csoportlégkör megteremtéséhez, a psychological safety tudatos építéséhez, és ahhoz, hogy a tér, melyben dolgozol, különböző hátterű résztvevők számára is biztonságos lehessen.
