Korábbi gyermekotthoni munkám egyik legfontosabb alapelve a traumaérzékeny szemlélet volt. A gyermekvédelemben szerzett tapasztalataim során azt láttam, hogy azoknak a fiataloknak, akik sok nehéz tapasztalatot hordoznak, gyakran nemcsak másokba, hanem saját magukba és a saját testükbe is nehéz bizalommal fordulniuk. A negatív önkép sokszor a testükhöz való viszonyukban is megjelenik: nehéz lehet jelen lenni a saját testükben, elfogadni azt, érzékelni a jelzéseit, vagy egyszerűen csak biztonságban érezni magukat benne. Az érintés és a közelség pedig szintén lehet bizonytalan vagy nehezen befogadható élmény.
Ez a tapasztalat vezetett a mentálhigiénés tanulmányaimhoz, és ahhoz az érdeklődésemhez, hogy hogyan tudunk a szavakon túl, a test és a jelenlét segítségével kapcsolódni önmagunkhoz és egymáshoz. Hiszek abban, hogy a test nemcsak hordozza a nehéz tapasztalatainkat, hanem fontos erőforrásunk is lehet a biztonság, az önmagunkhoz való kapcsolódás és a kapcsolatok újrafelfedezésében.
Ezen a workshopon ezt a teret fogjuk közösen felfedezni: hogyan lehet ítélkezés nélkül figyelni és figyelve lenni, hogyan válhat a mozgás az önkifejezés egyik nyelvévé, és hogyan tapasztalhatjuk meg újra a testünket olyan helyként, ahol lehetünk. Mindeközben az érintéshez is óvatosan, a határok és a biztonság tiszteletben tartásával közelítünk.
Mikor néztél utoljára úgy valakinek a szemébe, hogy nem akartál tőle semmit? Nem akartad meggyőzni, megjavítani, megítélni vagy megfejteni – egyszerűen csak jelen voltál vele.
Az ifjúsági munkában gyakran a szavakra támaszkodunk. Beszélgetünk, kérdezünk, motiválunk, reflektálunk. De mi történik azokkal a fiatalokkal, akiknek a bizalma már jóval azelőtt sérült, hogy szavakat tudtak volna találni rá? Akik megtanulták, hogy a rájuk szegeződő tekintetek többnyire kritikát, elvárást vagy elutasítást hordoznak?
Tegyük egy időre tegyük zárójelbe a szavakat, és fedezzük fel a test bölcsességét. Egyszerű embodiment- és mozgásgyakorlatokon keresztül kísérletezünk azzal, hogyan születik meg a bizalom, a kíváncsiság és a kapcsolódás – még azelőtt, hogy bármit kimondanánk.
Megtapasztaljuk, milyen érzés ítélkezés nélkül figyelni és figyelve lenni. Mit jelent ráhangolódni egy másik ember jelenlétére, a légzésére, a mozdulataira. Hogyan válhat a mozgás az önkifejezés nyelvévé, a test pedig olyan erőforrássá, amely segít levezetni a stresszt, újra kapcsolódni önmagunkhoz és másokhoz.
És talán azt is megéljük, hogy az érintés lehet biztonságos, gyógyító, emberi.
