Zsákai-Kis Anett vagyok, tréner, játékmester és a Bátor Tábor Alapítvány kórházi programjainak szakmai vezetője. Több éve dolgozom élményalapú, játékos módszerekkel gyerekekkel, önkéntesekkel és felnőtt csoportokkal, különösen olyan helyzetekben, ahol a kapcsolódás, a biztonságérzet és a belső erőforrások megtalálása kiemelt szerepet kap. A Bátor Táborban megtapasztaltam, hogy a játék nem pusztán szórakozás, hanem megtartó közeg, amely segíthet oldani a feszültséget, erősíteni az önbizalmat és új kapcsolódási lehetőségeket teremteni. Trénerként is ezt a szemléletet képviselem: hiszek a saját élményen, a cselekvésen keresztüli tanulásban és abban, hogy a játék képes komoly témákat is hozzáférhetővé és megélhetővé tenni. Jelenleg cselekvésorientált team coach képzésben veszek részt, ahol különösen az foglalkoztat, hogyan lehet csapatokat mozgásba hozni, reflektív helyzetekbe kísérni, és támogatni őket abban, hogy saját működésükre új nézőpontból lássanak rá.
Hogyan válhat a játék a mentális stabilitás és az önreflexió eszközévé? A játék sokszor egyszerűnek tűnik, mégis pontosan megmutatja, hogyan működik a figyelmünk, mennyire tudunk jelen lenni, hogyan tartjuk meg magunkat feszültségben, és miből merítünk erőt, amikor valami nem sikerül elsőre. A résztvevők olyan helyzetekkel találkoznak, amelyekben egyszerre van jelen a koncentráció, a kitartás, az alkalmazkodás és a kapcsolódás. A fókusz nem a teljesítményen van, hanem azon, hogy észrevegyük: mit tanít rólunk az, ahogyan játszunk. A saját élmény segít rálátni arra, hogyan működik bennünk a frusztrációtűrés, a bizalom, a tanulás és az újrapróbálkozás képessége. A játszva tanulás itt nem hangzatos közhely, hanem konkrét módszertani alap: a játék olyan biztonságos teret teremt, ahol lehet kísérletezni, hibázni, reflektálni és fejlődni. A workshop végére a résztvevők nemcsak játékélményeket, hanem fontos felismeréseket is magukkal vihetnek a mentális stabilitásról és a kapcsolódásról.
